"Aligha van olyan szülő, aki autista gyereket szeretne magának. Ám a
modern világban egyre többünknek jut ez a feladat. Úgy néz ki, hogy az
autizmus világszerte járványszerű méreteket kezd ölteni. Talán némi
vigaszt jelenthet a szülőknek, amit most mondok: nincsenek egyedül!

Korábban az autizmus egy ritka rendellenességnek számított, amivel a
legtöbb orvos a praxisában sohasem találkozott, sőt, az emberek
többsége egyáltalán nem is hallott róla.

Az európai gyermek és fiatalkorú pszichiátria (European Journal of
Child and Adolesent Psychiatry) című folyóiratban (2001. 9. szám)
megjelent finn tanulmány szerint az autizmus előfordulási aránya
Finnországban 1:483. Svédországban pedig ez az arány 1:141.

Hogyan növekedhet ilyen drámai gyorsasággal azoknak a gyerekeknek a
száma, akik ennek - a hagyományos gyógyszerekkel nem gyógyítható -,
szörnyű rendellenességnek az áldozataivá válnak?

Genetikai oka lenne ennek a jelenségnek?
Az az igazság, hogy nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy a genetikai
rendellenességek körében nincs ilyen hirtelen növekedés.
A genetika nem így működik. Az autisták számának hirtelen
megnövekedését nem lehet a genetikával megmagyarázni.

Azért tűnik járványszerűnek e rendellenesség terjedése, mert
könnyebb lett felismerni a kórt?


Ezzel próbálja ugyanis néhány igen elismert brit egészségügyi
szakember a jelenséget megmagyarázni. Tehát valójában azt mondják,
hogy az Egyesült Királyságban az orvosok 10 évvel ezelőtt olyan
rosszul ismerték fel az autizmust, hogy 166 gyerek között nem vettek
észre egy autistát.
Ha ez a helyzet, hol vannak most ezek a gyerekek? Hol vannak az
autizmussal élő tinédzserek?

Hiszen köztudott, az autizmust nem lehet idővel kinőni.

Teljesen világos, nem autista minden 166. tinédzser az Egyesült
Királyságban. Tehát ez az érvelés nem meggyőző.

Valami egészen másról van szó. Valamiről, amit nem lehet
félremagyarázni és tablettákkal helyrehozni.

Szerencsére az egészségügyi szakemberek manapság, bár sokszor
segíteni ugyan nem tudnak, sokkal korábban felismerik az autizmust. A
10-15 évvel ezelőtti gyakorlattal szemben, ma már a legtöbb gyereknél
3 éves kor előtt megállapítják az autizmust. Ha időben megkapják a
szülők a diagnózist, gyorsabban tudnak cselekedni, és így a
gyereküknek több az esélye, hogy felépüljön.

A modern világban általános tendencia, hogy az orvosokat tesszük
felelőssé az egészségünkért. Ha megbetegszünk, elmegyünk az orvoshoz.
Az autizmus esetében azonban a diagnózis felállításán kívül a
hivatalos orvostudomány semmilyen segítséget nem tud adni.
Sokkolja a szülőket, hogy egyedül maradnak az "autizmusnak" nevezett
szörnnyel való küzdelemben.

A legtöbb szülő, akikkel én találkoztam, intelligens, gyakran jól
képzett ember volt. Azonnal megpróbáltak minél több dolgot kideríteni
a jelenségről. Az autizmusról ma már szinte minden információhoz hozzá
lehet jutni, beleértve az alapos tudományos tanulmányokat is. Ha
megnézzük az orvostudomány alakulását az utóbbi tíz évben, azt látjuk,
hogy az autizmus kutatásának területén több eredmény született, mint
sok más, többet kutatott területen.

Biztos vagyok abban, ez annak köszönhető, hogy az autizmus kutatását a
világ legmotiváltabb emberei viszik előre, az autista gyerekek szülei.
Orvosok, biokémikusok, biológusok, vagy egyszerűen csak intelligens
emberek, akik segíteni szeretnének gyermekükön.

Szülői közösségek hálózzák be a világot, akik mindent elkövetnek, hogy
informálják és segítsék egymást. Ismerek olyan szülőket, akik órákat
képesek azzal eltölteni, hogy telefonon megnyugtassák, segítsék a
hasonló helyzetben lévő sorstársaikat.


Nem könnyű feladat az autizmust kezelni. Hosszú éveken keresztül sok
erő és elkötelezettség kell hozzá. Szülőként elmondhatom, hogy nincs
ennél felemelőbb érzés a világon!

Szeretném mindenkivel megosztani, hogyan kell szerintem egy autista gyereket megfelelően kezelni.
A táplálkozásra vonatkozó ismeretek nem részei a modern orvosi
iskolák tananyagának, ebből következik, hogy az orvosok keveset tudnak
arról, hogy mekkora szerepet játszik a táplálkozás az egyes betegségek
gyógyításában.
Pedig a krónikus betegségek sikeres kezelésénél alapvetően fontos a
megfelelő táplálkozás.
Ez alól az autizmus és a többi tanulási zavar sem kivétel. Számos
gyakori félreértést kell azonban ezen a területen eloszlatnunk.

Az autizmus diagnózisa korábban egyenlő volt a reménytelenséggel. A jelenlegi
ismereteinknek köszönhetően már nagyon távol állunk ettől, minden nap
valami újra jövünk rá. A mai autista gyerekek sokkal szerencsésebbek
(ha egyáltalán használhatjuk ezt a szót), mint tíz évvel ezelőtti
társaik, mert a szüleiknek sokkal több információ áll a
rendelkezésükre ahhoz, hogy azonnal megpróbáljanak segíteni rajtuk.
Tíz évvel ezelőtt a felét sem tudtuk annak, amit ma tudunk.

Nincs ideje kétségbeesni annak a szülőnek, akinek gyermekéről kiderül,
hogy autista, hiszen rengeteg feladat áll előtte. Azt hiszem, ez az
egy előnye van a dolognak. Az a tanulási hullámvasút, amelyen a
gyerekünkkel végig fogunk menni, egyszer s mindenkorra megváltoztatja
az életünket. Talán új horizontot, és lehetőségeket nyit meg, mint
ahogyan ez már mások életében is megtörtént.

Jó tanulást!

Dr. Natasha Campbell-McBride"