Hetesi Zsolt az  ELTE TTK Csillagászati tanszékének oktatója, asztrofizikus, a fenntartható fejlődés egyetemközi kutatócsoportjának elemzője.

Társszerzője Az utolsó kísérlet c. könyvnek. A szerzők a következőképpen fogalmazzák meg a kötet témáját:

"Ötven éve még aligha volt olyan ember a világon, aki tudományos szempontokat mérlegelve arra a következtetésre jutott volna, hogy a rohamosan fejlődő emberiséget a végpusztulás veszélye fenyegeti.

Gazdagodott, növekedett a világ, a tudomány haladása szédítő távlatokat vetített, elénk. Bízhattunk abban, hogy az atommagfúziót szolgálatunkba állítva kimeríthetetlen erőforráshoz jut az ember, és már az 1970-es évekre elkészül az első ilyen erőmű. Hittük, meghódíthatjuk a világűrt és gyarmatosíthatjuk a Naprendszert, valamennyi erő- és nyersanyagforrását a szolgálatunkba állíthatjuk.

Ám vagy negyven évvel ezelőtt különböző nemzetiségű értelmiségiek egy csoportja felismerte és meg is fogalmazta, hogy kimeríthetetlen erőforrás nélkül az emberiség egészét sújtó válság felé tartunk. Ahogy telt az idő, egyre érzékelhetőbbekké váltak az erőforrás- és a világméretű környezeti válság jelei. Az 1973-as olajválság után lecsökkent a gazdaság növekedésének üteme. 1985-re lelassult a mezőgazdasági termelés több mint harminc éven át tartó igen gyors növekedése, és láthatóvá vált, hogy az iparszerű mezőgazdaság végzetesen károsítja a termőföldet és az édesvízkészleteket. Tíz éve a világ kőolajkészleteit felmérő szakemberek egy csoportja a nyilvánosság elé tárta, hogy már egy ideje évente sokkal több kőolajat használunk fel, mint amennyi új készletet évente találunk. Most 2008-ra megugrottak a kőolaj, földgáz és az élelmiszerek árai, és egyre hevesebb küzdelem folyik a bolygó még megmaradt erőforrásainak elosztásáért. 2008 őszére az USA egyre mélyülő pénzügyi válsága az egész világra kiterjedő pénzügyi és gazdasági válságra vezetett.

Ez a könyv a világválság emberi és anyagi hátteréről, az összeomlással fenyegető átmenet zárható lefolyásáról és a felkészülés lehetőségeiről szól. Előrebocsátanánk, a Kárpát-medence népei a világ többi részéhez viszonyítva jobb jövőben reménykedhetnek. De a megmaradásra csak akkor lehet számottevő esélyünk, ha már most szembenézünk azzal, hogy ténylegesen milyen helyzetben vagyunk, mi várhat reánk és felkészülünk a jövőre."

Hetesi Zsolt előadásaira élőben is érdemes figyelni. Egyedi előadásmódja, szuggesztív személyisége, mondanivalója felhívja a figyelmet életünket, gyermekeink életét befolyásoló információkra.

 

Idézet a lenti rövidfilmből:

„Az 1970-es években az ipari forradalom miatt kipusztult halakat pótolták és  újra telerakták halakkal a Temzét. Leállították a Temzén az ipari szennyezések bebocsátását, és a szennyvizet is szűrik azóta és nézték pár év múlva a halak viselkedését, mert a víz látszólag tiszta volt.

A hím halak negyede ikrát rakott, képzeljék el, azért, mert a fogamzásgátló tabletták termékei csak belemennek a vízbe.

Tehát manapság már a vízkörzés következtében nincsenek már olyan vizek, amelyekben ez ne lenne ott, csak a nagyon mélyről jövő ásványvizek.

Azt meg ilyen palackokba teszik, amik itt láthatók több is. A kilencvenes évek eleje óta ezek törhetetlen palackok. A műanyag kap egy adalékot, és a belekerülő folyadék olyan anyagot old ki, aminek pontosan ugyanolyan hatása van, mint a női nemi hormonnak. Lényegében mindegy, hogy milyen vizet iszunk és ezt is tudósok mutatták ki, lehet róla olvasni…ettől függetlenül nem történik semmi.. Minden egyes ilyen ásványvizet ilyen műanyag üvegben lehet kapni.”

„Kanada keleti részén élnek indiánok, akik az anyagiakra való vágyódást elmebeli betegségnek tekintik.

Eme pusztító kórt úgy gyógyítják, hogy a beteget elkülönítik társaitól és ajándékokkal halmozzák el. Egészen addig, amíg ki nem tisztul az értelme.”

Következtetésük rendkívül lényeges: „Egy társadalom, amely a gazdaságot mindenek fölé emeli, olyan emberhez hasonlít, aki számára csak a táplálkozás a fontos."